Think like a feminist and think like a lawyer

Martha Camallas

A szerző Introduction to Feminist Jurisprudence című könyvének bevezetőjében igyekszik összefoglalni, mit is jelent egyszerre jogászként és feministaként tudományt művelni. Miben jelent ez a fajta gondolkodás mást, mint a többi klasszikusnak mondható jogi iskola. A koncepció megértéséhez azt a módszert találja, hogy megnevez 6 ún. „move”-ot, azaz valamifél elmozdulást, amiknek segítségével közelebb kerülhetünk a feminista jogi gondolkodáshoz. Ezzel a fajta eligazítással igyekszik ízelítőt adni, hogy milyen látókörrel, milyen szintű elmélyedést jelent a jog kritikai tanulmányozása/értelmezése, ahogyan azt a feministák művelik. Mindezek az elmozdulások („moves”) segítenek abban, hogy a nők helye a jog tanulmányozása során a jelenlegi marginális pozícióból a középpont felé terelődjön. Ugyanakkor olyan elméleti kapaszkodók, amiket feminista jogászok hasznosnak találtak a jogi doktrínák/alaptételek és kategóriák kritikai elemzéséhez.

1.       a tudás fontos forrásának tartják a női tapasztalatot

2.       kiindulási alap számukra az interszekcionalitás és a komplex identitások léte

3.       a normákban rejlő, azokba beépült elfogultság/előítélet/részlehajlás („bias”) felismerésének és elismerésének fontossága; az objektivitás mítoszának eloszlatása; a férfi tapasztalatra épülő normatartalmak feltárása prioritás és feladat (a társadalmi gyakorlatok gender által meghatározott voltának kutatása)

4.       kettős elvárások bemutatása; a különbség/különbözőség dilemmája és az erre épülő érvelés hátulütői (22-es csapdája, szexizmus visszaütése)

5.       a dominancia mintázatainak újratermelése problémája (pl. a nemi egyenlőtlenségek folytatólagosságának előidézése)

6.       a ’választás’ („choice”) konstrukciójának boncolgatása (különös figyelemmel a kényszerekre, amik pl. intézményi struktúrákból éppúgy eredhetnek, mint ahogyan kulturális természetűek is lehetnek)

Az alábbi kérdések és problémakörök foglalkoztatják – ízelítőként – ezen terület művelőit. A merev kategóriákkal járó problémák feltárása. Annak megértése, hogy mi mit takar és mi alapján, kinek a tapasztalatára épül ez (férfi vagy nő elsősorban). Mi számít normálisnak, mi számít jónak, ki határozza meg ezt és hogyan, milyen folyamat végeredményeképpen? A leírás („description”) és a normatív tartalom - ami már ideológiai üzenetet is tartalmazhat - kapcsolata hogyan alakul? Különös figyelem övezi az önmagától értetődőként számon tartott terminusokat, a rejtett normatartalmakat. Lehetséges hozzáállás a jelen rendszeréhez; a létező retorikát újragondolni és új keretek közé terelni.

Introduction to Feminist Legal Theory (2013) Wolters Kluwer, Law&Business

Surviving legal de-education: An Outsider's Guide

Ann Scales

Túlélni a jogi egyetemet, ez is lehetne az alcím. Hogy az útmutatás miért kívülállóknak szól? És kik lennének azok a jogi oktatásban? Ann Scales véleménye a nyolcvanas évek végéről… Napjainkban (2015-ben) való aktualitásához azonban nem férhet kétség …  A szerző saját magát, a nőneműeket, illetve mindazon csoportokat nevezi kívülállónak, akik nem illeszkednek a ’white male’ kategóriába. Saját tapasztalatai alapján gondolkodik el arról, hogy miért érzik ezek a csoportok azt joghallgatóként, hogy nem tudnak azonosulni az elhangzottakkal, nem érzik „sajátjuknak” a környezetet, miért tűnnek számukra idegennek azok a gondolatok és érvelési stílusok, módszerek, amiknek kizárólagosságáról már a legelső pillanattól kezdve meg kellene, hogy legyenek győződve. Boncolgatja, hogy többek között a white male dominance-on alapuló hierarchiára épülő oktatási rendszer hogyan fojtja el a kanonizált gondolatoktól való eltérésre nyitott hajlamokat, hogyan rögzíti az általa kizárólagosként évszázadok óta elfogadtatott- és természetesként beállított – sémákat és látásmódot. Hogyan mondja meg, mi értékes, és mi nem, hogyan rögzíti, mi az, amivel érdemes és kell foglalkozni, mi az, amivel nem. Ki a valódi jogász (’real’ lawyer) és ki a komolytalan (’fluffy-headed lawyer’), illetve, hogy mik a komoly (’hard subjects’) és a töltelék tárgyak (’soft subject’).A szerző nem egyszer rendkívül hatásos képi megfogalmazásokkal él, mint például amikor azt mondja, képzeljük csak el a jogot, mint ami nem más, mint egy fehér férfiak által, ma is űzött közös vállalkozás eredménye (law is a result of an ongoing white male encounter group). Azt mondja, vegyünk milliós nagyságrendű fehér, hímnemű alanyt, akik összevetették válaszaikat az életben maradás kihívásaira, lejegyezték, és képzeljük el, hogy századokon keresztül azon fáradoztak, hogy a még ki nem dolgozott részeken csiszoljanak, és azon munkálkodtak, hogy ezt az egészet úgy mutassák be, mint ami szükségszerű, kényszerű.Kívülállókhoz szól, és taktikát is javasol nekik. Ennek a hozzáállásnak, ami mondatni túlélési és egyben a status quo-n való felülkerekedési célzatú, két fontos jellemzője van: a kívülálló legyen sok ponton és random módon támadó/fellépő (multilithic), mintegy gerillaharcosként vegye fel a harcot a white male dominance-szal szemben a saját rendszerében. Azt üzeni, a rendelkezésre álló metódusokat több fronton, együttesen, vagy akár külön kell alkalmazni, ahogyan épp kedvünk tartja. A másik fontos jellemző, hogy mindenféle militarista megközelítést elutasító kell, legyen. A valóság olyan verzióival szükséges ostromolni a white male dominance-t, amik idegenek számára, amit nem tud magába olvasztani, megemészteni. Mindezekben az alternatív valóságokban törekedni kell az autoritás, a hatalom és rend transzformatív lehetőségeire rámutatni.Hasznos meglátásokat találunk a szövegben a rigid kategorizációban rejlő veszélyekről, azok céljáról és megalapozottságáról. Hogyan válhatnak a főszabályként elfogadandó bináris logika folytán az ellentétpárok olyanná, amiket már csaknem hogy szükségesnek, vitathatatlannak és megváltozhatatlannak tartunk. Hogyan válnak ezek azáltal, hogy természetesnek állítják be őket, egyre erősebbé. Hogyan válnak az elfogadott kategóriák ellentétpárjai alacsonyabb rendűvé, olyan tartalmakká, amikkel nem érdemes és nem is kell (un-dealable-with) foglalkozni.A szerző szerint a feminizmus célja a társadalom életének egy olyan kontexusát realizálni/ felmutatni/megmutatni, amiben a világról való összes eltérő tapasztalat és érzékelés egyenlő méltósággal kimondásra kerülhet, és azonos értékűként kerül befogadásra, meghallgatásra.  

15 Vermont Law Review 139 (1990)

An absolutely, positively true story: seven reasons why we sing

Ann Scales

A jogi oktatás újfajta megközelítésének szükségessége mellett érvel és saját egyedi kísérletéről ír a szerző ebben a korai cikkében. Azokból az időkből osztja meg a tapasztalatait, amikor elkezdett bevezető tárgyakat tanítani a jogi egyetemen. Elmagyarázza, hogy miért érezte szükségét dalszövegeken, közös éneklésen keresztül megközelíteni a hallgatókat, akiknek ezek voltak első tapasztalatai a diszciplínáról.

A szerző alapvetéseinek egyike az volt, hogy a jogot oktatók arra kényszerítik a hallgatókat, hogy megváltozzanak oly módon, hogy képesek legyenek elfogadni/ magukévá tenni a jogi egyetem által közvetítetteket/közölteket/átadottakat arra vonatkozóan, hogy a dolgoknak hogyan kell lenniük (squeeze students to adjust to how things allegedly must be). Ezzel szemben Scales szerint az volna kívánatos, hogy arra ösztönözzék őket, hogy el tudják képzelni, a dolgok hogyan lehetnének (urge them to imagine how things can be).

Természetesen alapvetésként jelenik meg a gondolat a white male dominance-ről, ami áthatja a cikkben megreformizálni szándékolt rendszert, és amely hatásai ellen áll érdekünkben munkálkodni, pl. olyan módon, ahogyan a jelen cikkben közzétett kísérlet mutatja.

A módszer lényegét metaforákon keresztül az alábbiakban lehetne összefoglalni: tanárként azért énekelünk, mert az akarjuk, hogy az évfolyam/csoport egy dal legyen. Meg akarjuk tölteni/tölttetni az egyetemi helyiségeket olyan hangokkal, amiknek nem szabadna hallatszódniuk, olyan kérdésekkel, amiket nem volna szabad feltenni, és olyan képzeletbeli ösvényeket szeretnénk bebarangolni, amiket nem szabadna felfedezni. Ezzel olyan fajta hozzáállást igyekeztek kialakítani, ami szokatlan és idegen a jogi oktatás klasszikus környezetéhez, mikéntjéhez, mibenlétéhez képest. Tehát a cél úgy is megfogalmazható, hogy a hallgatók megtanuljanak úgy is gondolkodni, mint egy „nem jogász” (to think other-than-like lawyers), mivel az alapképzésről elmondható, hogy a „jogászként gondolkodni” hallgatókba való bevésése a cél.

A jogi oktatásból elidegenített kreativitásra, nyitottságra azt mondja, a művészet misztikus mezejére lett száműzve, ami ugyebár a szubjektum, szubjektivitás terepe. Ezzel szemben pedig az objektivitás fellegvára, a jog áll. Ennek a kettőnek a viszonyulásáról ír részletesen, és nagyon érzékletesen, dalszövegek elemzésén, azok hatására előbújó meglátásokon keresztül.

Az ajánlott syllabus 12. hetére időzítette a kortárs feminizmus-ba való betekintést a hallgatók számára. Azt írja, hogy ezek a megközelítések egy alternatív víziót képviselnek, egy másfajta olvasatát adják a világnak, amikor nem fogadjuk el a tradicionális nézeteket, tényeket, szerepeket, szabályokat fenntartás és a megkérdőjelezés lehetőség nélkül.

New Mexico Law Review (1986-Fall) Vol.16.No.3.

Feminist Inquiry and Action

Ann Shalleck

A szerző Elisabeth Schneider munkásságát összegző írásában, elsősorban a népszerű ’Battered Women and Feminist Lawmaking’ című könyvében felhalmozott tudásanyagból emel ki hangsúlyos gondolatokat. Azzal nyit, hogy Schneider munkássága a jogi feminista szakirodalom olyan modelljét teremtette meg, ami hozzáférhető és konkrét megközelítése a mindennapok gyakorlatának, ugyanakkor a társadalomban megfigyelhető, nemi alapú alá- /felé rendeltséget is figyelembe veszi, azzal is operál. Az egymást egyébként átfedő klasszikusan éles ellentétbe állított párokat, mint amilyen az elmélet-gyakorlat, vagy az elemzés-tanácsadás/képviselet (advocacy), vagy a magán-köz … felfedi, és a bennük rejlő hamis ellentétet igyekszik feloldani azzal, hogy azokat a komplex realitásokat mutatja meg, amiket a fals dichotómiák leegyszerűsítenek. Munkássága során összeveti, egybeveti a különféle feminista irányzatokat, legyen az elméleti vagy gyakorlati, hogy a jog birodalmán belül nyomon kövesse a jogi kategóriák, intézmények, cselekvés fejlődését. A feminista project számára egy olyan vízió, ami nem csupán összegez, újrakeretez, felad, hanem rengeteg teret hagy másoknak is a belépésre és arra, hogy átírja a már létező párbeszédet és újraképzelje a lehetséges cselekvési lehetőségeket. Azt hangsúlyozza, hogy a feminista elmélet számára a jog nem csupán a törvényhozó és bíróságok kijelentése, akarata, kinyilatkoztatása, hanem működése azoknak a cselekedetein keresztül, akik gyakorolják. Nem szándékozik problémákat megnevezni és azokra megoldásokat kínálni, sokkal inkább a tanácsadás/képviselet (advocacy) folyamatát igyekszik összekapcsolni a társadalom feminizmus ihlette változásaival. A jogi oktatást a jog alakításának/formálásának fontos terének tartja, ennek keretében pl. kritikai hozzáállást tanítani, a joganyagban megjelenő torz sztereotípiákat megvitatásra rendelni. Olyan jogértelmezési paradigmákkal megismertetni a joghallgatókat, amik a gender, mint elemzési ketagóriára épülnek, ami beágyazódva létezik az elnyomás különféle formáival átszőtt társadalmi intézmények és gyakorlatok elnyomásokkal értelmezési keretébe.

Journal of Gender, Social Policy and The Law, 2002/03 Vol.11:2 (pp 237-250)

Quest for Conception: Fertility Tourists, Globalization and Feminist Legal Theory

Richard F. Sorrow

Sorrow célja egy feminista megközelítésű tanulmány megírása az asszisztált megtermékenyítés, a globalizáció, a bioetika területének összekapcsolásával. Módszere nagyon is tudatos, amit az alábbi idézettel jól szemléltethetünk:„Feminist scholars have experience with and have been successful at employing such a polyvalent method of inquiry to analyze a multiplicity of issues. At the present time, feminists  from a  wide variety of disciplines  who are  particularly concerned  about  globalization  are already  calling  for  this  kind  of  inquiry,  seeking  to  expose  how globalization reinforces social hierarchies that disadvantage women.”Sorrow a mesterséges megtermékenyítés jelenkori (2000-es évek eleje) igénybevételi gyakorlatának globális szintű dinamikáiról ír, tehát az asszisztált reprodukciós kezelések azon ’piaci mechanizmusait’ magyarázza, amik a globalizáció eredményeképpen megfigyelhetők. Olyan párok konkrét problémájából indul ki, akiknek valamilyen okból nem lehet természetes úton gyermeke - biológiai értelemben meddők – és a hazai/nemzeti reprodukciós (jogi, orvosi) lehetőségek és/vagy szabályozás korlátai/elérhetetlensége/ára miatt „utazni” kényszerülnek. Annak érdekében, hogy más országban igénybe vehessenek meddőségi kezeléseket, reprodukciós eljárásokat (pl. in vitro megtermékenyítés, avagy lombik, ivarsejt donorhoz való hozzáférés, béranya közreműködését igénybe venni, stb.), a cikkíró megnevezésében spec. túristává válnak, „fertility tourist”-ok-ká lesznek. A business, amit a hazai/nemzeti korlátozó reprodukciós szabályozás generál külföldön, egy globális „fertility tourism” kialakulását eredményezte Sorrow szavaival, aki ezt a jelenséget a cikkben összeveti a hasonlóképpen globális méretű szex turizmussal és nemzetközi örökbefogadás jelenségével is. Konklúzióként azt mondja, hogy annak ellenére, hogy mindhárom azonos problémákat és aggályokat vet fel - mint amilyen a szegény, gazdasági kényszerből testét és ivarsejtjeit áruló nő versus jól szituált, tehetős nő uralkodó sztereotípia, vagy a nemzeti szabályozásokat domináló nukleáris családmodellben fogant utód megkérdőjelezhetetlensége, vagy a női test legtermészetesebb módon való kihasználása/eszközként való kezelése -,  a mai napig egyedül a nemzetközi adaptáció volt képes kormányzatok és nemzetközi szervezetek figyelmét felkelteni egy bizonyos szinten, a humanitárius vonatkozások megerősítése végett.  Az írás hasznos összefoglalást ad a reprodukciós technikákhoz való különféle feminista viszonyulásokról, annak érdekében, hogy egy jól alátámasztott feminista számadást tudjon adni az általa több szempontból is körüljárt „fertility tourism”-ról.

57 Hastings Law Journal 295 2005-2006